Mindent magam sem láttam, de amit igen, az jó volt. A koszorúzás a veszprémi temetőben szokás módon kedves volt. A szülőfalu polgármestere (Berta József úr) derekasan megküzdött a széllel és az elszabadulni igyekvő lapokkal. Későn jutott eszembe, hogy most a születésnapot tán inkább a szobornál kellett volna ünnepelni, bent a könyvtár előtt. Elvégre a régiek szokása szerint, az ember általában előbb születik és utóbb hal meg, de hát én mindenbe belekötök…
Megjelent a kis könyv is. Krúdy Gyula: Aranytükrös kávéházban. Négy írás Eötvösről. A konferencia előadásait akartuk volna kiadni, de a szerzőink fele még késlekedik az előadással. Ismerem őket, igen elfoglaltak, de már nincs sok idejük hátra. Mármint a kézirattal való játszásra. Jó lenne az ünnepi könyvhétre kiadni. Az utószó amúgy valóságos remekmű…
A könyv teljes egészében Szathmáry Attila barátunk érdeme, ingyen adta ki, 300 példányban jelent meg, alapvetően ajándékozni fogjuk. Hamarosan fent lesz a honlapunkon, lehet majd látni-olvasni. vagyis mindezt a veszprémi OOK Press nyomdának köszönhetjük. Ajánlom az olvasók figyelmébe, keressék fel megrendeléseikkel, nagyon jó és nagyon kedvező áraik vannak!
A bemutató a megyei könyvtárban volt, 25 ember előtt. Mind kedves barátunk. Kezdetnek Keresztes János olvasta fel Krúdy A vajda című írását a szokásos szép és jó hangon és jól kihozva Krúdy humorát. majd a könyvet bemutattam én magam, ugyanolyan szokásosan. Volt egy ráadás, erre az időpontra jelent mega veszprémi kritikai negyedéves lap, a Séd tavaszi száma, benne Ácsa Anna kiváló ismertetésével a tavalyi konferenciáról.
Szombaton, a születésnapon mentünk Mezőszentgyörgyre. Sokan voltunk. A falu megint kitett magáért, nagyon kedves emberek. Olyan Eötvös hangulatúak és szívélyességűek. Élen jár ebben persze a polgármester meg a könyvtáros barátnőnk Anett. Eljöttek a megyei könyvtárból, eljöttek a jogász egyesületből, eljöttek Füredről, voltak Fehérvárról s néhány más faluból. A szobornál volt egy kis műsor (most a mikrofon kezelése okozott gondot), a gyerekek kis összeállítással jelentkeztek, majd Berta Annamária székesfehérvári tanárnő tartott nagy ívű megemlékezést. Jó volt, újszerű volt, profi volt.
Bent a könyvtárban kb. 50 vendég előtt ment a program. Az előadót (engem) beültettek az enteriőrbe s mellém ültették Berta urat is. Mármint a polgármestert. Igen élvezte a helyzetet, én meg tudtam kivel csevegni közben. Mondanom sem kell, az egy órás előadásom magával ragadó volt…(Ez vicc, de komoly…) Eötvösről beszéltem szabadon, de nem ünnepélyesen, hanem az embert akartam kicsit levenni a talapzatról s elénk állítani.
Utána a szokásos fogadás. Van egy néni a faluban, aki kb. 500 db rétest sütött, de olyan finomakat, s olyan sokat, hogy még a fülünk is kettéállt. De volt ott minden – hiába, Eötvös neve kötelez-, bár gasztronómiai elveit nem nagyon tudom követni.
Szóval kezdésnek jó volt. Majdnem elfelejtettem vasárnap néhányan Schreiber Márti vezetésével elmentek Szentbékkállára az Eötvös kilátóhoz és kilátóra. Én magam is készültem, de a hideg szél és egy aranyos unoka (Panna) visszatartott. No, majd pótolom, ha a nap folyamatosan süt. Azért Márta beszámolóját szívesen ide tenném a honlapunkra, bizonyára jó kis program lehetett.
Záradékul egy Mikszáth idézet: „A mi Eötvösünk éppen olyan, mint Jókainak valamelyik regényhőse, tud az mindent s kitelik tőle minden.”
Praznovszky Mihály
